Kategóriák

Sziasztok.  Paul Lawence vagyok, 20 éves, Salgótarjánból. 1992-ben születtem a Washington állambeli Seattle városában.  Ezt a blogot tudom ajánlani mindenkinek, aki szereti az igaz történeteket, méghozzá kendőzetlenül. Nem is húzom tovább a szót, belekezdek első történetembe egy hideg téli estéről.

A “hazugság” átka

         2009. novemberének utolsó péntekjére még ma is ugyanúgy emlékszem, mintha tegnap történt volna. Egész éjszaka alig tudtam elaludni, ezért leültem, hogy játszadozok egy kicsit a számítógépemen,  de semmi kedvem nem volt továbbhaladni a  Need for Speed játékkal, amit előző napon telepítettem fel. Egészen hajnal 2 óráig tébláboltam a zenét hallgatva, de minden érv amellett szólt, hogy látogassak fel az egyik magyar közösségi portálra. Ott sem történt semmi, egészen hajnal 4 óráig, mikor csevegésre hívtam egy illetőt.  Nevet direkt nem említem meg …  még. A honvágy egyre jobban erősödött bennem, mivel akivel chateltem magyar származású, de kint él Washington államban. Ez még szép és jó, csak kezdtem észrevenni rajta, hogy teljesen kezd félrevezetni mindenkit. Szerintem még saját magát is félrevezette.  Bár akkor még nem zavart, hogy szórakozik, mert bizonyára kiszedek belőle mindent. De erről majd később.

     Néhány nappal az első eset után ismét lejátszódott bennem az az ominózus dolog, hogy vajon ki lehet az a csábító, de mégis “hazug” illető, aki a közösségi portálon csak eteti a férfiakat (és nőket is?). Elhatároztam, hogy ismételten megvárom az illetőt, aki csak miranda.shh. néven került be a portálon chatelők körében. A teljes nevét senki sem tudta, sem azt, hogy hol lakik. Ekkor határoztam el, hogy véghezviszem a lehetetlent. Kinyomozom, hogy ki ő és hol lakik, nem mintha érdekelne, csak zavaró, hogy így el tud titkolni mindent magáról. Megint olyan hajnal 4 körül járhatott az idő, mikor láttam, hogy villog a chat ablak, mert valaki privát chatre hívott, ami meglehetősen szokatlan volt ilyen késő éjjel, főleg, hogy egy fagyos hétfői hajnal volt.  Megnéztem az ablakot és megdöbbenve láttam a kiírást:  “Miranda.shh. privát csevegésre hívott.” Mindenre számítottam, csak erre a lépésére nem. Oly sok időm volt gondolkozni az első eset óta, hogy már konkrétan készültem, hogy mikor mit fogok neki mondani, és melyik mondatára mit fogok reagálni.  Ez valamilyen szinten eredményhez is vezetett, de nem teljesen. Azt  állította, hogy Lake Stevens városában lakik, amire kértem, hogy mutassa meg a telefonján az órát. Ezt ő meg is tette, de valahogy az időzóna nem volt megfelelő. a GMT-8 és GMT+1 között 9 óra eltolódás van, de a helyi idő reggel 06 óra körül járhatott, nála viszont 22 óra körül járhatott. Az testvérek között is csak 8 óra eltolódás, szóval a lakóhelyét ki is lőttem, hogy nem GMT-8 zónában van.  Erről ennyit, ismét hazudott, de nem foglalkoztam vele… még.

Mikor ismételten beszéltem vele, már valamivel bizalmatlanabb voltam, és ezt Ő észre is vette. Bár ahogy az okos emberek mondják, “egy kapcsolatban az vezet, akit kevésbé érdekel a dolog.” Ezt valahogyan próbáltam tartani, pedig kapcsolatban sem voltunk. Valahogyan próbáltam elkerülni vagy késleltetni az elkerülhetetlent. Amennyire a hosszú hideg napok és esték ölelésében sikerült lenyomoznom, azt megpróbáltam felhasználni ellene, hogy összezavarjam, mert mindenki tudja, hogy a legjobb védekezés a támadás. A csapás ismét óramű pontossággal érkezett. Hajnal 4 óra tájban járhatott, amikor ismételten megérkezett a chatre. Ismételten próbált hazudni, amire még jobban felkészültem, hogy visszavághassak neki. Ekkorra már fel tudtam venni a kapcsolatot az ózdi K. Tamással, akit szintén megkörnyékezett ez a bizonyos leányzó. Neki úgy mondta, hogy Arlingtonban lakik, Washington államban

Szólj hozzá